A mozgásfejlődés megfelelő állomásai és az ingergazdag környezet lehetővé teszik a testünk fiziológiás fejlődését. Születéstől kezdődően, a csecsemőkortól a gyermekkorig az egymást követő mozgásformák egymásra épülve alakulnak ki. Fejemelés, oldalra fordulás, kúszás, mászás, ülés, felkapaszkodás, állás, járás és a dinamikus mozgások elengedhetetlen részei az egészséges fejlődésünknek. Minden meglévő mozgásállomás meglétének jelentősége van és mindezeket a mozgásformákat biztosítani kell. Amennyiben ezek a feltételek nem biztosítottak úgy kedvezőtlen életmód alakulhat ki. Kóros elváltozások, tartási rendellenességek jöhetnek létre. További civilizációs ártalmak lehetnek a túl sok ülés, (túlzott elektronikus játékok alkalmazása: tablet, számítógépes játékok, okos telefonok használata) ergonómiai szempontoknak nem megfelelő bútorok és helytelen lábbelik használata.
A civilizációs ártalmak, a mozgásszegény életmód és a változatos környezeti ingerek hiánya negatív hatással van a mozgásszabályozás fejlődésére. A változatos külső környezet megtapasztalása a megfelelő mozgásszabadság által jön létre. Nélkülözhetetlenek a látási, hallási és manipulációs ingerek az idegrendszeri érés folyamataira is. Kétéves korra alakul ki a gyermekeknek az élettani gerincgörbületei. A tárgyakkal történő játszás során a kéz és ujjainak mozgásai erősödnek. Javul a koordináció. Az egyenetlen talajon történő (akár mezítláb) járás során a talpak kisizmai és talpi görbületei pozitívan fejlődnek. Az erő-, gyorsaság- és állóképesség tovább fejlődik a futás és a különböző ugrások során.
A megfelelő mozgásfejlődés elősegítése már a szülői házban megkezdődik és tovább folytatódik a nevelő-oktató intézményben, a környezeti megtapasztalás és mozgásos játékok által. Fontos a szűkebb és tágabb tér felfedezése, ez a gyermek önmagára és környezetére vonatkozó ismereteinek a bővítésére is alkalmas. Engedjük szabadon futkosni, ami az állóképességét javítja. A labdázás: gurítás, dobás, elkapás, rúgás az egyensúlyérzéket, a szem-kéz és a szem-láb koordinációt fejleszti. A mindennapos tevékenységbe, kisebb házi munkába történő bevonás is egyszerű fejlesztési lehetőség. Például meggy magolás, gyümölcsök eltevése a befőttesüvegbe, tészta gyúrás anyával nagyon jól erősíti a kéz kisizmait. (A finommotorika szükséges lesz majd az írás tanulás során.) Továbbá az óvodában alkalmazott testnevelési játékok során, gimnasztika, futó-, fogó- és népi játékok, sorversenyek, járások, ugrások, eszközzel (labda, szalag, babzsák, egyensúlyozó képességet fejlesztő tárgyak) történő mozgásfejlesztése biztosított. A kézügyességet gyurmázás, rajzolás, festés, vágás, hajtogatás alkalmával is tovább fejlesztik az óvónők. A rendszeres testmozgás nem csak a csont- és izomműködésüket, hanem a gyermek személyiségének a fejlődését is biztosítja. Idővel előre haladva a gyermekek mozgásai összerendeződnek, a mozgás elemek mozgássorokká kapcsolódnak össze, egyre bonyolultabb mozgáskombinációt tudnak végrehajtani. Megtanulnak térben és síkban tájékozódni, irányokat felismerik és az önmagukra, továbbá a környezetükre vonatkozó ismereteik bővülnek. Magabiztosabbak lesznek. A mozgás hatására értelmi, érzelmi-akarati képességük, szókincsük, ritmusérzékük pozitívan fejlődik. Az egészséges életmódra vonatkozó tudásuk gyarapszik.